Archive for the ‘Élményeink’ Category

Idén nagyobb hangsúlyt kapott a sport. A horgászpalánták naponta két-három órát töltöttek testmozgással, amiben vezető szerep jutott a focinak, igaz, abban a sok lány résztvevő közül csak egy vett részt, de előkerült a frizbi, és rendeztek futóversenyt is.

És amiért összegyűltek, a horgászás idén is sok sikerélményt hozott. A szervezők most is nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy minden gyerek eljusson arra a szintre, hogy saját halakat fogjon, meglegyen ez az élménye. A zsákmány nagyobb részét a 10 dekástól fél kilós súlyig terjedő keszegek alkották, de felbukkant ponty is. A szokásos pénteki záró horgászversenyen is egy 3,5 kg-os ponty volt a nyerő. Örvendetes megfigyelés volt a törpeharcsák elmaradása, ami valószínűleg elsősorban a tudatos csapdakihelyezésekkel hozható összefüggésbe. A kifogás után minden példány visszakerült a tóba.

A háromszori étkezésért és a felszerelés biztosításáért összesen napi 1000 forintot kellett fizetni a résztvevők szüleinek. 21 gyermek részvételi díját az ÉVÖGY állta. A csapat minden reggel a Haldorádó tónál gyülekezett, ahol az étteremben kaptak reggelit, és később ebédet. Az uzsonnát a horgászat helyszínén, a félszigeten fogyasztották el. Az étkezéseket még gazdagabbá tevő önzetlen felajánlásból most sem volt hiány. Egy erdőkertesi szimpatizáns, Király Erzsi csörögefánkot sütött, Leviczki Tomi édesanyja kb. 500 palacsintát készített.

Szerintem pont ez a szervezőkészség az ÉVÖGY sikerének egyik alapja. Ismerve a nyári táborok szokásos díjszabását, ennyire kis összegből, természetesen az étkeztetésen túl a gyerekekkel foglalkozó önkéntesek bevonásával, a felszerelés ingyenes biztosításával nem sok civil szervezet hirdet nyári programot a gyerekeknek. Köszönet illeti a horgaszoldal.hu weboldalt, akiknek segítségével rendezték meg tavasszal a program finanszírozásának alapját képező összeg begyűjtésére szolgáló jótékonysági horgászversenyt.

A tábor sikere, a fotókról visszaköszönő hangulat mind jelzik, adni jobb, mint kapni, ha adni módunk van. Beteg társadalmunk egyik legfontosabb tünete, hogy hajlamosak vagyunk mással foglalkozni, mint a közvetlen környezetünk. Sok energiát vesz el, ha ahelyett, hogy kezünkbe vennénk sorsunk alakítását, szóban vagyunk erősek. Az ÉVÖGY csapata, Leviczki Tomi vezetésével a tettekben erős.

Wekerle Balázs dr.

Nagy öröm volt számunkra megrendezni a 2010-es évben is a Gyereknapot Veresegyházon.

Az eseményünkön évről-évre rangosabb fellépők szerpelnek.

Kérem engedjék meg, hogy kiemeljem

Nick Árpádot

-a képen látható – illetve

Horváth Ferencet

, aki egy verssel kedveskedett a gyerekeknek és minden látogatónak.

Ídőközben galériánkba feltöltöttük az általunk készített és mások által beküldött képeket.

Kérem tekintsék meg a képeketet IDE KATTINTVA.

Íme a Horváth úr verese:

Gyermeknapra

Gyermeknap van, gyerekek!

Bukfencezzünk,

hengergőzzünk,

vessünk cigánykereket!

Perdüljön tánc, zengjen a dal,

vidítsuk fel játékunkkal

az utcákat, tereket!

Nem is várunk vele sokat,

megüljük a táltos lovat,

mely csak viccből hintaló:

mert a mese mind való,

a játék meg igaz mese –

nem ununk hát bele sose!

Ugrunk, mint a gumilabda,

felröppenünk a magasba,

s vagyunk máris papírsárkány,

ott, hol ível a szivárvány,

s ámuldozunk odafenn,

milyen sok a csoda lenn!

Pirosodunk, hevülünk,

jó a játék, repülünk,

rá se rántunk, vajon hova:

eljutunk hát mindenhova!

Tündérország, Játékország:

nem mérhetjük meg a hosszát;

próbálgatjuk hét hete –

hiába, nincs mérete!

Hintalovunk fennen szálldos,

öt lába van, hiszen táltos;

jaj de jó is megülni,

játszásiból repülni!

Száll a táltos hintaló,

mert a mese, mind való,

s valónk mese mind egy ízig,

fickándozunk vígan benne…

Ha játszhatnánk mindig-mindig,

de szép lenne, de jó lenne!

Horváth Ferenc

Amit Magyarországon az 1990-es év hozott el a polgári, civil szerveződések terén, az USÁ-ban már nagy

múltra tekintett vissza. Denis Hayes, azóta az alternatív energiaforrások világhírű kutatója, egyetemistaként

1970-ben indította a mozgalmat. Amerikában szinte azonnal 25 millióan álltak mögé, hogy aztán a

mozgalom meghódítsa a világot.

Mára minden évben április 22-én, a Föld Napján több mint 125 ország polgárai és civil

szervezetei szerveznek akciókat, hogy felhívják a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.

Hogyan kapcsolódott idén e mozgalomhoz az ÉVÖGY?

Leviczki Tamás, az Egyesület alapító elnöke ekként számol be róla.

Az ÉVÖGY negyedik alkalommal vesz részt a Föld Napja mozgalomban. Szokásosnak nevezhető az

Egyesület által felkarolt ivacsi játszótér karbantartása. A kiszáradt (ez sajnos előfordul), és a kitört

(ez még sajnálatosabban előfordul)

fákat pótolták újakkal, és kijavították a kerítést. Akkor, amikor már elmondhatjuk, némileg javult a helyi

társadalom viszonya a természethez, még mindig 40 zsák szemetet sikerült összegyűjteniük a

játszótér körüli területről, beleértve azt a csodás patakpartot, amilyen nem sok kisvárosnak van,

és amiről alig tudnak még azok is, akik ott laknak.

A 26 fős, egyesületi tagokból és szimpatizánsokból álló csapat ezután a Haldorádó (középső)

tó beömlő és kifolyó gátjához vonult, ahol (véletlen egybeesés) 26 őshonos magyar, vagy más

néven ártéri kőrist ültettek el.

Az elültetett fák locsolására napi beosztást is készítettek, hogy a gyökérzet megeredjen,

hogy minden fa meg is maradjon.

Megkérdeztem, hogy az Egyesület egyik kedvenc felkarolt területét, az ivacsi Nádasligetet hogyhogy

kihagyták ezen a napon? Erre Tamás elmondta, hogy azt a parkot egész évben gondozzák, és az ottani

rendért Batta Péter a felelős.

Tisztelt Olvasók! Veresegyház kevéssé ismert, sokáig elhanyagolt értékeiről is szólt a Föld Napja.

Minden szervezetnek, személynek tisztelet a részvételért környezeti értékeink megóvásában.

Ahogy fentebb említettem, Veresegyház lakosainak még van bőven felfedezni valójuk saját kis

környezetükben. Tanuljuk meg, és gyermekeinkkel is szerettessük meg azt

a természeti környezetet, ami nem sok kisvárosnak adatik meg. Az Élhető Vidékért.

Wekerle Balázs dr.

A gyermekprogram kavalkád légvárak garmadával kezdődött, vásári árusok forgatagával folytatódott, ahol ingyenesen lufit, palacsintát… lehetett kapni, vidám színpadi műsorokkal folytatódott, hogy csak néhányat említsünk a választékból.

Forrás: veresegyhaz.hu

Leviczki ÉVÖGY Tomi és lelkes kis csapata működésbe hozta a kocsit, és meggyőzték Ricsit, a pónilovat, hogy bizony érdemes bejárniuk a várost, mert sok-sok gyermek és szüleik bizony még mindig igényt tartanak a hagyomány ápolására. Ötödikén cudar időjárás fogadta a kocsiján elinduló Mikulást és segítőit. De ők, kezükben tartva a száznál is több jelentkező listáját, egy percig sem gondolkodtak, és nekiindultak. (Apukák, csak egy pillanatra: melyikünk adná fel a meleg családi fészket egy lovaskocsi bakján töltött ötórás ázásért?) És lássunk csodát, az esőben is ugyanaz az érdeklődés övezte a Mikulás megjelenését, mint tavaly a metsző hidegben. Egész társaságok, gyerekek és felnőttek gyűltek a szépen kivilágított kocsi köré, amerre csak járt. Nekik mindenhol jutott egy-egy apró ajándék. Az pedig természetes, hogy Mikulást nagy várakozással és szeretettel fogadták azoknál a házaknál, ahová eredetileg is bejelentkezett. Minden ének, vers és kedves szó erősítette a Mikulást abban, hogy küldetését teljesítse. Ő pedig cserébe azt adta, amit a gyerekek vártak: a sötétben feltűnő misztikus figurát, lovastól, krampuszostól. Hatodikán este jelen lehettem az indulás előtti percekben, és bizony komoly felkészülés tanúja voltam. Megsimogathattam a Mikulás kocsiját húzó póniló fejét, meghallgathattam a felkeresendő címeket tároló GPS dadogó hangját, láthattam a Jóságost kiszolgáló személyzet gyülekezését, csendes készülődését. És végül megjelent Ő. Gondoltunk-e arra valaha, hogy Mikulás és segítői a családjukat hagyják ott az estére, amikor másokat lepnek meg? Aztán elindult a menet. A sötét fenyvesen átkelve egy fiatalokból álló társaságot leptünk meg, és bármily meglepő, ugyanolyan gyerekes lelkesedéssel fogadták a Télapó feltűnését a felnőtt társaságok is, mint a gyerekes családok. Kedves gyerekek, szüleik és a fogékony felnőttek! Élményeim arra tanítanak, hogy becsüljük meg a Mikulást és csapatát, mert feltűnésükkel olyan színfoltot alkotnak Veresegyház városban, amelyre bizony nagy szükségünk van.

Wekerle Balázs

Így próbálom meg követni Leviczki Tamásnak, az Élhető Vidékért Összefogás a Gyerekekért Közhasznú Egyesület alapító elnökének gondolatmenetét. Leviczki Mikulás Tamás és két segítője hideg időben indult neki az egész várost átfogó ajándékosztásnak. A logisztikához felhasználták a modern kor vívmányait, így mobiltelefonon pár perccel előre tudhatták a beavatott szülők, mikor kanyarodik feléjük a piros lámpácskákkal takarosan feldíszített lovas kocsi.Amikor a jelenés hatását megláttam gyermekeim arcán, már tudtam, ez kell nekik. Aki nem híve a nagy csinnadrattás, tömeges „Mikulás-ünnepnek”, az díjazza, ha egy „emberi” Mikulás és segítői: a fázós manó (Farkas Laci) és a gitározó krampusz (Szolga Józsi) látogatnak el kapujába. Tamást utólag kikérdezve a kétnapos program élményeiről bizony betelt a kis jegyzetpapír, amit a Mikulás-bázisul használt Panoráma Kávézó Zolijától kaptam, hogy jegyzeteljek. Mintegy hetven helyen járt a lovaskocsis Mikulás. Ricsit, a pónit mindenhol várta pár falat jutalom (nálunk azért is tett jó szolgálatot a répa, mert azzal tudtuk becsalogatni Ricsit a két autó között számára fenntartott parkolóhelyre). A Mikulásnak mindenhol járt valami ajándék, legyen az a gyerekek által sütött mézeskalács vagy egy kis műsor, hegedű-, énekszó, amit valahol a ház legkényelmesebb foteljébe ültetve hallgatta meg a Mikulás. De megállították őket út közben is, gyalogosok, autósok. Ugyanígy a Mikulás is szívesen ugrott le a Faa Tamás által hajtott kocsi padjáról, hogy egy-egy járókelő kezébe szaloncukrot nyomjon. Volt, ahol a házból, ami előtt elhaladtak, mezítláb szaladtak ki a gyerekek, zseblámpával integetve, megállásra bírva a kocsit. Csoda-e, ha a végére a Mikulás hűséges segítője, Ricsi úgy elfáradt, hogy a Revetekre felmenetkor az egész társaság a kocsit tolta, hogy kisegítsék. Adjuk meg a tiszteletet Mikulás lovának, és ne feltételezzük, hogy esetleg a sok, gyerekektől kapott alma, répa ártott volna meg neki. Kéretlenül is minden olyan gyermek és felnőtt nevében köszönöm e kis társaságnak e missziót, akiknek örömet okoztak, utcán, kapu előtt, házban. Wekerle Balázs A Mikulás pedig köszöni az alábbi közreműködőknek, hogy megtöltötték a puttonyát: Varga Edina,Varga Béláné, Grezner Éva, Balázsi Barnabás, Faa Tamás, Gyöngyszem Kft.

Természetvédõként, a veresi tavakért aggódóként elsõként az jutott eszembe: de jó, hogy oly sok család ma ismeri meg Veresegyház egyik páratlan értékét, a tórendszert, és a körülötte fekvõ vidéket, kimozdulva újonnan elfoglalt házaikból, a város „távoli” részein. Sokan mozdultak ki. Habár még nem létezik a pesti egyetemisták által kidolgozni szándékozott tömegbecslõ módszer, amivel ellenõrizhetném, biztosan több ezren szórakoztak az ivacsi városrészben, a Pamut tó partján. Hátulról, egy mellékutcából lopakodtam a helyszínre. Ami elõször megfogott, az a hangulat volt. Nem éreztem semmi erõltetettet, semmi tolakodó „jókedvcsinálást”. Úgy tûnt, a gyerekek szigetére érkeztem, ahol – habár mellékszereplõkké váltak – az apukák, anyukák arcát sem torzította el a tömegiszony. Lehet, épp azért, mert a beharangozott, és valóban kínált ingyenes szórakozási lehetõségek úgy lekötötték a gyerekeket, hogy a szülõk még beszélgetni is tudtak egymással. Mielõtt részletekbe mennénk, azért említsük meg az ingyenesség árát. A helyi vállalkozók és az önkormányzat adta össze azt a 900 ezer forintot, amibõl manapság egy ilyen gyereknapi program, ezen a színvonalon megvalósulhat. Bevallom, a szervezés során túlzónak tartottam a szervezõ ÉVÖGY (Élhetõ Vidékért és Összefogás a Gyermekekért) programterveit, de az utolsó napokban is érkezõ adományok bizonyították, hogy egy megfelelõen elõkészített, jó célt szolgáló megmozdulás bármikor számíthat a támogatásra. A fõszervezõt, az Egyesület elnökét egy teljes napra pihenõre engedve csak Pünkösd után kényszerítettem egy reggeli kávé melletti összegzésre. Szemmel láthatóan Leviczki Tamás még a szerzett pozitív élmények hatása alatt áll. Csúcsnak tartja a Hupikék Törpikék produkciót (én is bosszankodom, ha egy-egy hétvégén túl késõn kelnek a gyerekeim, és elmulasztom a TV-ben!), de mindjárt sorolta a többi, szintén emlékezetes programot. A süteménysütõ versenyben nem lehetett jobb döntést hozni, mint csupa elsõ díjat adni. A többek között az Aranyesõ Idõsek Klubja által készített sütemények egy hatméteres asztal kétharmadát töltötték meg. Amikor meghirdették a kóstolót, a jelenlévõk hangyaként lepték el az asztalt, eloszlásuk után üres dobozokat hagyva jelezték: valóban elsõ díjas minden finom sütemény. A csak apukák palacsintasütõ versenyére sorok álltak. Az apák nem szégyellték közönség elõtt bemutatni tudásukat. A sportversenyeken minden résztvevõ gyerek ajándékot kaphatott, hála a csokoládéval és más apróságokkal támogató cégeknek. Az arcfestõ hölgyek keze munkája nyomán egyre gyakrabban ütköztem szelíd kismacskákba és zord oroszlánokba. Leviczki Tamásnak külön büszkeség volt, hogy az USÁ-ban, Los Angelesben élõ zenész, az Ignite együttes frontembere alkalmasnak találta fiát, hogy együtt színpadra lépjenek. Fia kísérte Szolga Józsefet is, aki négy számmal örvendeztette meg a közönséget. Másik fiúgyermeke sem akart lemaradni, megnyerte hát a nagy közönség elõtt zajlott fánkevõ versenyt. Dudás Zoli – Indian Joe és zenekara pompásan illett a majális-hangulathoz, a közönség táncra perdült. Az egyik fa árnyékában leltem rá egy önzetlen támogatóra, Marik doktorra, aki teljes napját és orvosi tudását ajánlotta fel. Talán õ sem bánja, hogy unalmas ügyelet volt, egy gyomorrontás és egy szemkörnyéki darázscsípés okozott neki munkát. Távozóban még meglestem egy családot, akik lovaskocsikázni indultak az ivacsi határba, és egy apró fiúcskát, amint próbálja magát kihúzni egy ló nyergében. A szervezõ Egyesületnek jól sikerült a bemutatkozás. Örülhetett Pásztor Béla is, aki jelezte, ilyen léptékû gyermeknapi program még nem volt a városban. Magam is, több egyesület tagjaként hiszek a civil szervezõdések erejében, és abban, hogy velük sikerül élhetõvé tenni környezetünket. És hol is kereshetnénk ehhez a partnereket, ha nem a gyerekekben?

Wekerle Balázs dr.

Július 30. és augusztus 3. között öt napos, bentlakásos horgásztábort szerveztünk veresegyházi és környékbeli gyermekek számára. Veresegyházon, a Tópart motelben volt a főhadiszállás, a horgászatok a Haldorádó horgásztó ivacsi félszigetén zajlottak. Hétfő reggel lassan, de biztosan gyülekeztek a szülők által nehezen bár, de ránk bízott „féltve őrzött kincsek”. Mi persze igyekeztünk a lehető legnagyobb odafigyeléssel és szeretettel megfelelni a gyermekek és szüleik elvárásainak. A hétfő délelőtt az ismerkedés jegyében telt el. Ebéd után horgászkészségeink elsajátítása volt a feladat. Volt, akinek ez nem okozott gondot, de akik még nem horgásztak soha, nos õk egy kicsit több munkát okoztak nekünk, de megküzdöttünk a kihívással, és megtanítottuk őket a horgászfelszerelés elkészítésére. Ezután indultunk az első közös horgászatunkra. A parton tovább gyakoroltuk a horgászkészségek elkészítését, illetve a kettő-négy szerelék összeakadása esetén a bogozását. A vacsora után pingpongozással, kártyajátékokkal és beszélgetéssel töltöttük el az időt. Kedden reggeli után elindultunk horgászni, a fogás már egészen jónak volt mondható, mindenkinek sikerült halat fognia. Ez nagyon felvillanyozta a csapatot, az „újoncok” hangos örömkiáltással jelezték, ha horgukra akadt egy hal, többnyire harcsa. Mert törpeharcsában nem volt hiány. Ebéd után nekiindultunk egy jókora sétának, a tanösvény bejárása volt a cél, amit jómagam is nagyon vártam. Tatár Sándort, a tanösvény szakmai megalkotóját kértük fel, hogy az ő személyes kalauzolása mellet ismerhessük meg a tó környezetének élővilágát az őshonos fáktól a vizek növény- és állatpopulációjáig. Közben, mint minden sétánk során, az eldobált szemetet gyűjtögettük, sajnos a végére elég sok zsák megtelt. A gyerekek nagy örömére uzsonna után még módunk volt egy rövid pecázásra. Vacsora után átbeszéltük a látottakat, halottakat, és felhívtuk a gyerekek figyelmét, hogy a Tanösvényen tanultakból egy tesztlapot kell majd kitölteniük. Egy kis tábortűz mellet múlattuk az időt, Szolga Józsefet hallgatva, aki a tábor egésze alatt kellemes zenés estéket szerzett nekünk. Szerda reggel kicsit tovább tartott az ébresztés. Előző este ugyanis, nagy örömünkre összerázódott a csapat és egy kicsit tovább tartott a beszélgetés, takarodó után, a szobákban. Reggeli után ismét horgásztunk, kitettek magukért a srácok, szép dévérkeszegeket is fogtak. Mielőtt visszaindultunk volna a táborunkba, a halak vízbe való visszahelyezését és sérüléseinek kezelését tanítottuk meg. Visszafelé Apkó Zoltán, aki maga is részt vett a gyermekek oktatásában, egy fagylaltra hívta meg kis csapatunkat a Panoráma Kávézóba. Ezúton is köszönjük kedvességét! Ebéd után is kitartott a horgász-szerencsénk, egész estig folytattuk a pecázást, ami egyre nagyobb fogásokkal járt és egyre nagyobb sikerélményt okozott. Vacsora után ping- pong- és pókerbajnokságot szerveztünk. A tábortűznél, a sütögetés mellé ismét előkerült a gitár. Ekkor már éreztük, nagyon jó kis csapat jött össze. Amikor csütörtök reggel kivonultunk a horgászhelyünkre, a Haldorádó tóhoz, sajnálattal tapasztaltuk, hogy két nap alatt jelentős szemétkupac gyűlt össze ugyanazon a területen, ahol kedden már összeszedtük a szemetet. Állhatatosan megint zsákokba gyűjtöttük hát a szemetet. Látni kellett volna a gyermekek bosszúságát, amikor látták, sajnos hibába vigyázunk a tisztaságra, mások semmibe veszik az erőfeszítésünket. De megbeszéltük, hogy azért is példát mutatunk, hogy mások is vegyék észre a tábor egyik fő mottóját: tisztább, élhetőbb környezetben jobb élni. Délután a tanösvény tesztlapját töltöttük ki, és felkészültünk a pénteki I. ÉVÖGY horgászversenyre. Közösen vitattuk meg a horgászverseny bonyolítását, végül a csapatverseny mellett döntöttünk, és nagy izgalmak között kisorsoltuk a csapatokat. Aztán egész estés vigadalmat tartottunk, mindenféle sportos játékokkal. Péntek reggel a srácok keltettek minket. Nagyon izgatta őket, hogy mi is lesz a díjazás, mert azt korábban nem említettük. Miután megreggeliztek és kitakarították szobáikat és összepakoltak, bemutattuk a díjakat. El is indult a reménykedés, hogy ki melyiket szeretné, fogja megnyerni. Indulás a nagy horgászversenyre! Mindenki nagyon odafigyelt a szerelésére, öt esetben volt csak dolgunk, aminek nagyon örültem, mert így tudatosult bennem, hogy valamit csak tanultak tőlünk. A verseny végeztével megtörtént a mérlegelés, és elkezdődőt a találgatás, hogy ki hányadik lett. Persze az eredményhirdetést mi csak az ebéd és az általunk használt terület megtisztítása után voltunk hajlandók megtartani. Nem csak a horgászhelyeket és nem csak az általunk esetleg elhullajtott szemetet takarítottuk össze, láncba fejlődve az egész kis félszigetet megtisztítottuk. Jöhetett a nagy izgalommal várt eredményhirdetés. A gyerekek nagy örömmel fogadták a megérdemelt díjakat. Az értékelt teszteket is megkapták a résztvevők, hogy otthon is megmutathassák, mit is tettek egy hétig. Nagyon nagy büszkeséggel és örömmel töltött el, amikor a búcsúnál a gyerekek könnyes szemeit láttam, és hallottam legtöbbjük szájából a kérdést: „ugye jövőre is jöhetünk?”. Miután mindenkit hiánytalanul visszaadtunk szüleiknek, fáradtan, de büszkén ültünk le, és jó érzéssel értékeltük az elmúlt hetet. Az egyhetes táborral, amit az ÉVÖGY Közhasznú Egyesület térítésmentesen nyújtott a gyermekek számára, hagyományt kívánunk teremteni. Ezúton is köszönetet mondok azoknak, akik önzetlenül, munkájukkal és más hozzájárulásukkal segítettek a Horgásztábor programjainak megvalósításában. Támogatóink: Gumigarázs, PÁ-JA Kft, Kőrösi Fatelep, Dortex Rőfös Kft, Hari-Hari Horgásztápbolt, FPD Bt Horgászbolt, Tópart Motel.

Leviczki Tamás

A szervezők bevallották, hogy a tavalyi, óriási sikert aratott gyereknapi rendezvény költségvetését – miután az nagyrészt magán- és céges adományokból adódott össze – nem tudják tartani. Már akkor levonták a következtetést: néhány nagy költségű program kihagyása mellett ugyanolyan színvonalon lehet szórakoztatni a látogatókat. A számítás bejött. Az idei programban is bőven akadt egyedülálló, megismételhetetlen produkció. A Dörge együttes vicces zenélését gyerek és felnőtt egyaránt élvezte. Az Éva fittness ifjú versenyzői lenyűgöző sportakrobatikát mutattak be. A Széchenyi téri ovi lakodalmas és toborzó számokkal szerepelt. A Tündérkék óvodás balett két részes műsort prezentált. A latin-amerikai táncosok kiváló hangulatteremtőnek bizonyultak, gyönyörű lányok, hölgyek, kicsiktől a nagyokig léptek színpadra. A Veresi Szöcskék bemutatójuk után a közönség rendelkezésére bocsátották ugróasztalaikat. Az esemény saját bejáratú Tomi bohóca – aki csak névrokonságban áll Leviczki Tomival – egész nap végig kísérte a rendezvényt. Nagy hangsúlyt kapott a sport és az egészség propagálása. A játékos versenyeket, mint például a zsákban futás vagy a kötélhúzás, Grúber Mihály, az önkormányzat sportbizottságának elnöke vezényelte. Ahogy az illik, ösztönzésül nem csak a győztesek, de minden résztvevő díjazásban részesült. Az erre szakosodott szakemberek egész nap ingyenes gerinc és ortopédiai szűrővizsgálatot tartottak, a színpadon gerinctorna-gyakorlatokat mutattak be, amiket a látogatók lelkesen végre is hajtottak. Az életmód helyes beállítását ily módon propagáló programok mellett nagyon helyesen megjelent a másik oldal is: kihívásként rengeteg édesség elfogyasztására adott módot az „Apa, süssél nekem palacsintát” versenyszám, amelyhez a veresegyházi Idősek Klubja asszonyai keverték a tésztát, de ők bábáskodtak a kevésbé profi apukák fölött is. A Klub tagjainak saját készítésű süteményei a fánkevő versenyből kiszorult gyerekeket vigasztalták. Szerencsére Magyarország kezdi visszanyerni lovas nemzet arculatát. Ma már egyetlen nyílt rendezvényről sem hiányoznak a lovasok. A Veresegyházi Katonai Hagyományőrző Egyesület lovasai és lovai ezen a napon az ünnepeltek, a gyerekek szolgálatában álltak. Ezzel együtt akár a kísérő szülők is kipróbálhatták, a legtöbbek esetében inkább mondjuk így: megalapozhatták íjásztudásukat. A vágtázó lován hátrafelé íjazó szilaj magyar harcosok generációira még várnunk kell, de akár családi, szabadtéri időtöltésnek a lovaglás és mellé egy kis célba íjászkodás nagyon jó program lehet. A tavalyinál mintegy négyszer több látogató biztonságát a polgárőrség mellett a gyerekprogramokat kezdettől lelkesen támogató felnőtt körzeti orvos, Marik doktor szavatolta. Ha a gyerekek igazat mondtak a helyszínen kétszer egyórás műsort készítő Tavirózsa Rádió riporterének, akkor nekik nem hiányzott semmi, nem tudtak olyan programot megnevezni, amit még el tudnának képzelni gyereknapra. Délután ötkor még útbaigazítottam egy hölgyet, autója tele gyerekekkel, akik a gyereknap helyszínét keresték. Mint megtudtam, még ők sem késtek el, este hétig tartott a rendezvény. Akkor a szervezők szemétért csoki akciót hirdettek. No, nem olyan szörnyű ez a dolog, mint azt első olvasatra gondolják, de a helyszínt – méltóan az ÉVÖGY programjához, céljaihoz – makulátlanul tisztán szeretik hagyni. Rá akarnak szolgálni annak a környéken lakónak a bizalmára is, aki tavaly még tiltakozott a zajos program ellen, de utána jelezte: ha ilyen céllal, ennyi ember örömére szerveznek ott bármit, ő bizony évente egyszer kibírja. Letenyei László fotóművész egész nap nem hagyta pihenni gépét, az általa készített felvételek a honlapon megtekinthetők.

Wekerle Balázs dr.

Az ÉVÖGY célja nem változott, az Egyesület a kistérségből a Családsegítő közvetítésével a legrászorultabb gyerekek táboroztatását vállalta. Ezáltal negyvenhárman vehettek részt az idei horgásztáborban. Hétfőn népesült be a tábornak otthont adó Tópart Motel Veresegyházon. Az ilyenkor kötelező ismerkedést a horgászkészségek elsajátítása követte, hogy délután már az ivacsi félszigeten horgászhassanak. Az oktató csapat ekkor szembesült először az egész hetet végigkísérő problémával, a gyermekek mindent felülmúló damilkuszáló képességével. Minden apró fogást nagy ováció kísért, az összeszaladó szomszédok hárman-négyen akasztották össze készségüket. De került horog a környező fákba, nádasba is. Balázsi Barnus és Leviczki Tomi a tábor egésze alatt csak kötött és bogozott. Hiába a szobabeosztás, a gyorsan szövődő barátságok okán az első napok a költözködéssel teltek. Esténként a gyerekek egy gyöngyösi hölgy, Bontáné Kriszta által biztosított tisztasági csomag használatával tisztulhattak meg. Ő az interneten talált rá a tavalyi tábort bemutató cikkre, és gyermekét ezek után nem is akarta más horgásztáborba íratni. Az igazi horgász legfontosabb ismeretei közé tartozik a természet megismerése. Ezt szolgálta a Veresegyházi Tavak Tanösvény végigjárása kedden délelőtt, mégpedig a lehető legszakavatottabb vezetővel, a Tanösvény szakmai atyjával, Tatár Sanyival. Rejtélyes képességgel bír ő, mindenki más számára láthatatlan lényeket, így például rákokat húz elő kezével a tavak mentéről, bemutatva azt az élővilágot, amelynek megóvása minden józan természetjáró, így a horgászok célja is kell, hogy legyen. A környezettudatosságot fejlesztette az is, hogy minden egyes napon kivonuláskor és hazatéréskor is szemétszedés volt a program. Helyi társadalmunk szemetelői számára okulásul: minden nap volt mit összeszedni a gyerekeknek. A szerdai nap egészét horgászással töltötte a csapat, minek eredményeként 10 kilónál is több törpeharcsát adtak le a helyi horgászegyesület tanyáján. Dévér és vörös keszegek segítették még a gyerekek horgásztudásának elmélyítését. Egy táborlakó véletlen vízbecsúszása indította el a lavinát, a szervezők által kontrollált tömeges lökdösődés után a fele csapat ruhástól a vízben landolt. Minden nap ping-pongozással, majd a reggeli előtti tornával indult. A fegyelemért Grúber Mihály, a veresi sportbizottság elnöke felelt. Ő sípjával nem csak a reggeli tornát, de a csapat helyszínekre való kivonulását is felügyelte, büntetésül fekvőtámaszokat ítélve a kihágóknak. Csütörtökön a szokásos reggeli programot a Tanösvényen szerzett tudást felmérő tesztlap kitöltése követte. Az agytornát a résztvevők strandolással vezették le, melynek során a közös cél a szervezők mindenáron való víz alá nyomása volt. Ekkor már nagyon nehéz volt megállapítani, hogy az oktatók, avagy a gyerekek fáradtak-e el jobban. A vacsora utáni tábortűznél a résztvevőknek lélekben már a másnapi, II. ÉVÖGY horgászversenyre kellett készülniük. A tábor zárónapján, pénteken reggel a verseny a díjak bemutatásával indult. A három fős csapatok közül az első csapat tagjai orsókat, a másodikok szereléket és fejlámpát, míg a harmadikok egyebek mellett kishaltartó hálót nyerhettek. A legnagyobb halat kifogó különdíja egy Match bot volt, amit egy 35 dekás dévérkeszeggel lehetett elnyerni. Minden gyerek oklevelet kapott a részvételről. Hallgassuk meg a fõszervező, Leviczki Tamás véleményét az idei táborról.
Szerinte példás volt a szófogadás. Az általa meghirdetett alapelv, miszerint a résztvevőkkel kiabálni tilos, ezúttal is bejött. Az idén először jelentkező hat kislány miatt kicsit aggódott, de ez alaptalannak bizonyult, jól elvegyültek a csapatban. Bizony van miért munkálkodnia a gyermekekért létrejött civil szerveződésnek. Ezt a táborban szerzett tapasztalatok bőven alátámasztották. Az még természetes, hogy az egyik kis résztvevőt az első éjjelen arról kellett győzködni, hogy Édesanyja hiánya ellenére maradjon. Az azonban gondolkodásra ad okot, hogy a tábor végén nem minden szülő jelentkezett lelkesen gyermekéért. Az ÉVÖGY és lelkes tagjai, köztük Grúber Mihály, Gundi Gyuri, Nagy Gábor, Farkas Laci és Molnár Krisztina, Apkó Zoltán, Varga Attila mindent megtettek azért, hogy a táborozóknak valódi élmény legyen ez a szűk hét. Negyvenhárom gyereknek már biztosan lesz miről beszámolnia az iskolakezdés után társainak. De mindenek ellőt szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik lehetővé tették, hogy a tábor megrendezésre kerüljön. Kárpáti Zsuzsanna Gáncs Gábor Gumi garázs Kft Veresegyház Ifjúsági és Sport Bizottsága FPD Horgászcentrum (Erdőkertes) Hari Hari horgászbolt (Veresegyház) Gumigarázs Wekerle Balázs